Ha már itt nyomom az ágyat,
legalább beírom a múlt heti süteményt. A mascarpone
egy olasz krémsajt, lágy édes ízű, legjellemzőbb előfordulási helye
a tiramisu.
De mi történik, ha ott mered ránk vádlón egy doboz mascarpone,
ahányszor csak kinyitjuk a hűtőajtót? Miden
ajtónyitáskor eszembe is jut, hogy oké, igazad van kéne már kezdeni
veled valamit, de most volt tiramisu. Ha felbontalak egy
tésztaszószhoz, csak pár kanálnyi fog kelleni belőled, a többit
dobhatom ki, ahhoz meg drága vagy drága! Rizottónál dettó. Kellene
egy recept, amibe el lehetne tüntetni az egész corpus delictit
(mint a gondatlan túlvásárlás bűnjelét). Ne erre jó ez a sütemény.
Kicsit takarékosabbra szabtam a receptet, miszerint 23-23 dkg vaj
és krémsajt kellene, mert a mascarpone 25 dkg-os kiszerelésben
nyomul, vajam meg csak 20 dkg volt, de egyik sem panaszkodott,
működtek. Működött benne a sárgabaracklekvár is, ami az én pluszom
benne.
A karácsonyi édességözön
elmúltával már érzékelhető volt az igény valami édesre, de azért a
könnyedebb fajtából. Régóta kinéztem magamnak ezt a receptet, csak
ez eddig nem rendelkeztem a feladatra alkalmas edényzettel. De ami
késik, jó helyen van, nemrég jól megleptem magam egy, a célnak
tökéleten megfelelő serpenyővel. A lényeg, hogy a nyele
tűzálló legyen, hogy be lehessen tenni a sütőbe.
Ez a sütemény remek alkalom arra is, hogy átnézzük az alma
készleteinket, és megszabaduljunk az esetleg romlásnak induló
példányoktól. Én is így tettem, átválogattam az almákat a
pincénkben. A tarte taninhoz keményebb almákat érdemes választani,
amelyek nem esnek hamar szét, ilyen például az Idared vagy
a Jonatán. Ami a tésztát illeti, készülhet omlós
tésztával is, de nekem Rick mester leveles tésztás verziója
jobban tetszett.
És a lényeg, amivel talán kezdenem kellett volna, hihetetlen, hogy
ilyen kevés energiával ekkora íz élményre lehet szert
tenni!*
Miért is kell gasztroblogot
vezetni? Mondjuk azért, hogy ha elvesznénk a receptrengetegben, és
csak nagyon halványan emlékeznénk rá, hogy egyszer régen csináltunk
már valamit abból az utálatos gesztenyepüréből, ami végre ehető,
élvezhető volt és nem olyan gejl, mint gyermekkorom rémes püréi,
akkor mégse kelljen már újév első napján letörni a körmömet a nagy
kutakodásban, hogy mi is lehetett az, és vajon hol van a receptje.
Vagy röviden: akinek nincsen esze, annak legyen notesze - ahogy
apukám mondogatta mindig.
Mert az igazság az, hogy én sosem szerettem a gesztenyepürét. Van
egy torta receptem, ahol a gesztenye édességét remekül lehet
egyensúlyozni egy pikáns, savanykás lekvárral, de ezen felül a
magam részéről kerültem a pürét messziről. A sült gesztenye magában
jöhet bármikor, de pürét köszönöm nem kérek. Amit kérek az a
mousse!
Itt az ideje elvonulnom a
konyhába, hogy elkészítsem/előkészítsem a karácsonyi menüt, ezért
ezúton kívánok békés boldog karácsonyi ünnepeket minden kedves
olvasómnak és a Blogtér összes lakójának.
Eredetileg nem is akartam
feltenni a blogba, annyi helyen szerepel már a neten ez a recept,
de egyrészt mást nem csináltam a hétvégén, másrészt annyira finom,
hogy mire áttöltöttem a fényképeket a gépre, a fotómodellek el is
tűntek, zserbógolyót hát mindenkinek! Hólapátolás után különösen
jól esik!
Hozzávalók(kb. 25 db): 150
g aszalt sárgabarack, 2 evőkanál sárgabarack pálinka (narancslikőr,
konyak, rum ízlés szerint), 1 evőkanál víz, 150 g darált dió, 2
evőkanál porcukor, 1 evőkanál baracklekvár.
Hozzávalók a bevonathoz: 150 g étcsokoládé, 1
teáskanál olaj.
Ügymenet: a barackot meglocsoltam a
pálinkával és a vízzel, 1 órát állni hagytam. Késes aprítóval előbb
a diót daráltam meg, majd a sárgabarackot aprítottam fel. Egy nagy
tálban összegyúrtam a barackot a dióval és a többi hozzávalóval.
Diónyi gombócokat formáztam a masszából, majd a hűtőszekrénybe
tettem őket megdermedni. Ez legalább 1 óra.
A csokoládét az olajjal vízgőz felett megolvasztottam, majd a
golyókat egyesével belemártottam, majd visszatettem őket hűtőbe
ismét megdermedni.
Sajnos egy baj van vele, gyorsabban fogy, mint ahogy
elkészül.
Adhattam volna fellengzősebb
nevet is ennek a tortának (meg is érdemelné egyébként), mondjuk
Créme de cassis torta, de én már csak ilyen földhözragadt vagyok.
Jó ez nekem ilyen eccerűen is, a belbecs itt a lényeg. Nagyon nem
is ragoznám, ezt kóstolni kell. Egy érdekes dolgot emelnék csak ki,
hátha ez a tipp jól jön majd másnak is. Kaptam az öcsémtől egy
flakon formaleválasztót. Igaz nem most, és használtam is már, de
most mondott egy új trükköt. A tortaformát kifújtam a sprével, majd
beszórtam nagyon finom szemű kristálycukorral (nádcukorral). Ettől
a sütemény felülete kicsit érdesebb lesz, és nem csúszik le róla
olyan könnyen a csokoládé bevonat.
Hú ez nagyon jó volt!
Tapasztalataim szerint nálam valamiért az édes szekció az
olvasottabb, de ezt a receptet szívből ajánlom mindenkinek, aki
hozzám hasonlóan szereti a marhahúst! Aki meg nem, az magára
vessen, nem tudja miből marad ki! A marhapörköltet is elég jól
főzöm állítólag, de ez valami mesés volt, a hús vaj puhára
párolódott az üvegecske vörösborban, a fűszerezése pedig…, észre
sem vették azt a rudacska fahéjat :). Azért volt egy kis pánik,
mert a hozzávalók listáját kétszer is ellenőriztem ugyan, de a 24
órás pácolódáson valahogy átsiklottam, ebédnek meg lenni kellett,
mert követelték, úgyhogy végül csak 2 órát töltött a hús a
borfürdőben.
Ez a recept az egyik
legrégebbi a családi almáriumban, mióta az eszemet tudom imádom.
Nem is értem, hogy maradt ki eddig innen, hacsak úgy nem, hogy
általában nem én készítem, idegen tollakkal meg ugye mégsem, de
nemrégiben teljesítési segédkeztem.
Még a nyáron kaptam
Pirostól
egy üvegcse medvehagyma pestot. Gondosan elhelyeztem a
hűtőszekrényben, aztán kicsit megfeledkeztem róla. Néha ugyan
bevillant, hogy kezdeni kellene vele valamit, de ami késik jó
helyen van! Néhány hete beszélgettünk az index spektrumos
topicjában a Duna tévé Ízőrzők
című műsoráról, és a benne szereplő medvehagymás
pogácsáról. Akkor már körvonalazódott is az én pestom
felhasználási területe. Az Ízőrzőket egyébként szívből ajánlom
mindenkinek, a műsor receptjei pedig a neten is
megtalálhatók. Én végül elsőre TTAMAS kolléga receptjét próbáltam
ki a topicból, legközelebb jön a tévés recept.
Szerda este ázottan,
fázottan értem haza, és jó kedvre csak az adott okot, hogy
csütörtök-péntekre szabaddá tettem magam. Ennek egyik oka a
birsalmasajt szerencsésen el is készült, sikerült megúsznom két
kisebb vízhólyaggal.
Azonban szerda este találtam egy furcsa kis kupacot a konyha
sarkában.
- ???
– Ez az idei céklatermés.
– Ez mind?
– Ja!
Bevallom, jobb időkben az ilyen méretű gubicsokat a tyúkoknak
adtuk, de egy ilyen aszályos nyár után meg kellett becsülni azt a
marék „bébi céklát”. Mivel a cékla erősen színez, én általában
tartózkodom más összetevőkel való kombinálásától, de most ott
lapulnak a pincében az ominózus
lila répáim, amik ugye húslevesbe nem valóak, és
további nézelődés után találtam még lila hagymát is. Több sem
kellett, ezeket mind megpucoltam, nagyjából azonos méretűre
daraboltam és sütőzacskóba dugtam őket. Isteni köret lett belőlük a
csülök mellé.
Majdnem elfelejtettem ezt a
mogyorós tekercset. Na jó csigát. Egy csiga recept mindig jól jön
nem? És ez még fahéjas is! Volt. Két hete. Mivel már bőven benne
vagyunk sajnos a fűtési szezonban, a cserépkályha teteje ideális
hely a kelesztéshez.
Házi feladatot kaptam
Cserkétől,
aki azt kérdezte, tudatos vásárló vagyok é? Sok-sok kérdésre
kellett felelnem, jó kis lecke volt. Elgondolkodtató.
1. Írd
össze, mire van szükséged! Csak azt vedd meg, amire ténylegesen
szükséged van, ne azt, amit el akarnak neked adni. A nagy
bevásárlóközpontok és a reklámok profi módon csábítanak a
felesleges pénzköltésre.
Apukám mindig azt mondta, "akinek nincsen esze, legyen
notesze!" A hűtőszekrény ajtaján van is egy mágneses
jegyzettömb, ha valami kifogy, azt oda felvésem. Aztán szépen
itthon hagyom. De legalább mások látják, hogy mit kell venni, és
néha beszerzik. Vagy felhívhatom őket, hogy mit is írtam
fel? Egyébként réges-régen olvastam egy szakácskönyv elején,
hogy soha nem szabad éhesen menni bevásárolni. Amíg nem láttam ezt
így leírva magam előtt, addig nem is gondoltam, hogy ez mekkora
bölcsesség! Ugyanis ha éhes vagyok, akkor hajlamos vagyok sokkal
több élelmiszert megvenni, mint amennyire szükségünk
lenne.
2. Menj
a piacra vagy helyi boltba! Így vásárlásoddal a helyi
kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitől a te jóléted
is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi
gazdasági körforgásból.
Na ezt nem nekem kellene mondani, én ezzel tisztában lennék, de
valaki tolmácsolhatná Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata
részére, hogy hiába a drága piaccsarnok felújítás, ha nincsenek
napijegyes asztalok odabenn a kistermelőknek, falusi néniknek
bácsiknak, akkor a kutya sem fog oda járni a drága piaccsarnokba,
és lám veszteséges lesz, és majd jól be lehet zárni a boltot.
Miután parkolási lehetőség sincs földi halandó vásárlóknak, a
horrorisztikus bérleti árak okán pedig a viszonteladók is méreg
drágák, ugyan miért járnának az emberek a piacra? Ott a
hiper-szuper, és ott még csak nem is csapnak a kezemre, ha
válogatok. Valahol azt olvastam, hogy a piac a város tükre, nos mit
lehet ehhez hozzátenni? Bezzeg a római piac, hmmm… néha még álmodom
vele.
A dél-tiroli konyhában a kenyér nemcsak az étkezések kísérője,
fontos levesmártogató, de egy másik specialitásnak is alapvető
hozzávalója: a kenyérmaradékokat és a száraz zsömlét ugyanis nem
dobják ki, ebből készítik a kedvelt gombócokat. A változatosságról
a gombóc tésztájába kerülő különféle adalékok gondoskodnak. Akad
tartalmasabb, például szalonna vagy sajt, és soványabb (de
ugyanolyan tradicionális), mint a hagyma, a paraj vagy a gomba.
Igazi csemege a céklagombóc, amit barna vajjal és reszelt parmezán
sajttal tálalnak.
Mielőtt úgy tűnne, hogy én
csak édességen élek, következzen végre egy fajsúlyosabb fogás. Még
javában nyár volt, amikor belebotlottam az egyik áruházlánc akciós
vaddisznó combjába. Gyorsan be is raktároztam belőle a fagyasztóba,
mert valahogy a kánikulában nem kívántuk az ilyen nehéz ételeket.
Most azonban, hogy az idő téliesre fordult, nagyon jól jött a
készlet. Köretként pedig zsemlegombócot készítettem, ami épp
aktuális a VKF e havi fordulójában.
Az elmúlt héten minden
átmenet nélkül ránk tört a tél. Semmi langyos ősz, hanem csak úgy
zsupsz bele, fagyott, havazott. Nem tudtam tovább halogatni a
szokásos őszi ruha átpakolást, péntekre tehát szabaddá tettem
magam. Korán keltem, megittam a tejes kávémat, majd hozzáláttam
birodalmam por és póktalanításának, valamint a ruhatár
átrendezésének. Bár hamarabb végeztem, mint számítottam, de annyira
kimerített a bútortologatás, hogy az előzetesen tervezett kelt
tészta helyett csak ezt a muffint sikerült produkálnom. Tudom nem
nagy teljesítmény, de finom lett, annyira, hogy nekem nem is maradt
több, csak ez a kettő.
Ha már a nyári mulatozásról
lemaradtam, gondoltam megnézem magamnak az őszi Erdőbényét. Az
időjárás kegyes volt hozzánk, a meteorológusok minden előzetes
huhogása ellenére a szép idő még éppen kitartott estig. Utunk elég
kalandosan indult, a MÁV Zrt. tevékenységéhez nem is érdemes már
megjegyzést fűzni, a kép önmagáért beszél.
Ma igen eredményes napom
volt, rengeteg apró-cseprő dolgot sikerült elintéznem, amiket már
régóta görgettem magam előtt, úgyhogy ez a bejegyzés a meggy a
habon. Holnaptól úgy is két hét diéta következik, nem nagyon lesz
mit posztolni.
Az a néhény tucat olvasóm (akiknek kitartását ezúton is hálásan
köszönöm) aki még itt maradt, már tudhatja, hogy nagyon szeretek
kelt tésztákkal bíbelődni. Szívesen fonom,
tekerem, csűröm-csavarom
őket, ez az igazán nekem való sportág. Nem csoda hát, hogy amikor
Eszternél
megláttam ezt a kerek
fonási technikát, azonnal bizseregni kezdtek az
újjaim.
Mostanában az a határozott
érzésem, hogy úgy sikerült Lorien
kollégának megszabadulnia a konyhai rontás ördögétől, hogy az
átszállt hozzám. Az ereimet ugyan
még nem vagdaltam fel, viszont egyre másra történnek
megmagyarázhatatlan balesetek a konyhámban.
Ezúttal a csirkemell tökéletes lett ugyan, de a köret,
nos az "fejlesztés alatt" áll. Igazából finom lett, de valahogy nem
akart igazán összeállni, nehéz volt átfordítani a serpenyőben, és
amint az a mellékelt fotón látható, nem lettek túl formásak. A
válságstáb arra a megállapításra jutott, hogy az idei krumpli még
nem alkalmas az olajban sütésre, kis türelemmel kell még lenni.
Ha valaki netán arra
tippelne, hogy azért nincs új recept, mert nem főzök, nos talált,
süllyed. Pontosabban az a kevés amit mostanában elkövettem nem volt
ide való a blogba. Vagy mert ismétlés volt, vagy mert nem tűrte a
nyomdafestéket. Ez utóbbiakról nem nyilatkozom, sőt teljes
hírzárlatot rendeltem el, ne is faggassátok a csirkéket, nem
adhatnak interjút egy bizonyos körtés rémség
ügyében.
Na de azért készült valami
nagyon finom is, méghozzá egymás után kétszer is, mert nagyon finom
volt. Legalábbis nekem ízlett. Plusz teszteltem a teljesítési
segédek által elkövetett paradicsombefőzés eredményét, úgyhogy
másodszorra megspóroltam a paradicsom hámozgatást és jóféle házi
paradicsomszószt használtam hozzá (lének nem nevezném, mert igen
sűrűre főzték be, de azért nem annyira, mint a konzerv sűrített
paradicsomot, minden esetre bevált).
Van itt egy kis rendezni
való adósságom. A múltkori lekvárfőző
projektet követően még vendégeskedtem egy kicsit Lorienéknél, és a
valóban csodás kecskeméti piac meglátogatása után ezt az üdítő
salátát készítettük ebédre. A receptet Rossamela ihlette,
de rám való tekintettel szardella mentesítve készült.
Olyannyira bejött, hogy itthon megismételtem a kertben termett lila
babomból (ami sajnos a hőkezelést követően az
idén sem maradt lila).
Még egy adósságom van,
leginkább magam felé, mert tudom, hogy Nigella Pavlova-tortája
számtalan helyen fent van a neten, de ha nem jegyzem fel a
tapasztalataimat, akkor elfelejtem mit és hogyan csináltam.
Megnéztem sok bejegyzést, legtöbben a csokoládés változatot
készítik, de a zén gazdám leginkább
purista, tudtam, hogy nekem a fehér változatot kell
kipróbálnom.
Elfelejetettem tájékoztatni a mélyen
tisztelt utazó olvasó
közönséget, hogy a válságos helyzetre való tekintettel nemrég
indult egy új blog, melynek szerény személyem is társszerzője.
Fogadjátok szeretettel a Takaréklángot.
Mostanában
nem nagyon kell törnöm a fejem, hogy mi legyen a hétvégi desszert,
elég csak bekukkantanom Millie-hez a Pákosztos
blogba, és ott a tuti befutó! Isteni volt a
juharszirupos fagyi, a tejfölös eperfagyi nem különben, és amikor
most megláttam ezt a tortát, rögtön eszembe jutott, hogy van még a
fagyasztómban omlós tészta, és itt az ideje betakarítani a ribizli
termésemet is.
Ezzel a ribizli termesztéssel vannak problémáim, minden évben
ültetek újabb bokrokat, de valahogy nálunk nem érzik igazán jól
magukat, azt hiszem sosem érem el az áhított lekvár mennyiséget.
Azzal a kevéssel pedig, ami megtermett, nem is történhetett volna
jobb dolog, mint ez a Tarte aux Myrtilles. Mind a piros,
mind a fekete szemek belekerültek és még csak össze sem
vesztek.
Megkezdődött a cukkíni
szezon. Tudom, hogy manapság már egész évben kapni cukkínit, de én
most az igazi, saját kertben termett cukkíniről beszélek. Ültettem
is jó sokfélét, kereket, hosszút, zöldet, sárgát, csíkosat és még
trombita cukkínit is, bár ez utóbbi még nem indult be.
Amíg úgy tűnik, hogy én nem
is főzök, addig legalább a növénykéim serénykednek helyettem.
Leginkább a paradicsomok jeleskednek meg a cukkínik (róluk később
lesz szó).
Itt van először is ez helyes tigris csíkos, aminek a magjait
Cserkétől
kaptam. Ezúton is köszönöm nagyon!
Útmutató: a receptek 4 személyre szólnak, ha mégsem, akkor ezt külön jelzem. Nekem egy elektromos, de nem hőlégkeveréses sütőm van, ezt vedd figyelembe!
Levcím: chilii@citromail.hu
A Blogter Magyarország egyik vezető blogszolgáltatója. Blogolás, ismerősök, mikroblog is elérhető a rendszerben. Regisztrálj vagy lépj be.
Vadászpite - Szóval a mesés szombati leves után ott állt a hűtőben még közel fél kiló vaddisznóhús. Leveles tésztába gondoltam bugyolálni valami módon, és épp receptet kerestem hozzá, amikor csörgött a telefonom. ... - 1 éve
Miszter és Möszjő avagy a nagyon csokis torta - Hétvégén a köz felkiáltott, hogy már három hete nincs egy rendes süti (ezek szerint a múltheti vajaskeksz ismétlés nem volt rendes süti), és kéne már valami csokis. Annak idején amikor először láttam a Spektru... - 1 éve
Eper is meg torta is! - Fénykép is meg útmutató is a tökéletes desszerthez. Ezt a receptet legkedvesebb Krisztina barátnőmtől kaptam. Nálunk akkora siker, hogy egész nyáron ezt követelik tőlem. Eperrel, málnával, ribizlivel, vagy vegyes ... - több éve
