Könnyedén vettem mind a csokitortás, mind az őszibaracktortás akadályt, és épp csak egy-egy szeletkét ettem belőlük, azt is csak minőségellenőrzés végett! És akkor úgy döntöttem, mit nekem fahéjas csiga, egyet bekapok, aztán futok egy kört a kutyával.

Nos be kellett látnom, hogy Nigella nem viccel. A fahéjas csiga már a sütőben is csodás illatokat küldött felém, pedig igyekeztem elbújni előle a tetőtérben. Aztán amikor előkerültek a sütőből, sajnos csúfosan elbuktam. Ráadásul estére zivatar jött, én meg a kutyával ellentétben nem különösebben rajongom az esőben futkosásért, így aztán a hétfő reggeli mérlegelésnél sajnos nem ujjonghattam az eredmény láttán.

Pedig kicsit könnyítettem is a recepten, mind a tésztába, mind a töltelékbe kevesebb cukrot tettem. Továbbá megjegyezném, hogy nem kívánok vitába szállni a Házi Istennővel, de 60 dkg liszthez szerintem teljesen felesleges 3 csomag (21g) szárított élesztő! Inkább több türelem kell, hogy a tészta szépen megkeljen.

Hozzávalók a tésztához: 600 g liszt, 100 g cukor (nálam 70 g), ½ tk só, 7 g porélesztő, 100 g vaj, 2 tojás, 4 dl tej.

Hozzávalók a töltelékhez: 150 g vaj, 150g cukor (nálam 100 g), 1 és fél tk fahéj, 1 tojás felverve a bekenéshez.

Ügymenet: a tészta hozzávalóit behelyeztem a gépbe (ezúttal a kenyérsütőbe) és elindítottam a dagasztás+kelesztés programot. Addig is a töltelékhez szükséges  szobahőmérsékletű vajat kikevertem a cukorral és a fahéjjal, csak úgy egy villával.  Amint a gép jelzett, hogy a mű elkészült, lisztezett deszkára borítottam a tésztát. Kicsit lágy és ragad, úgyhogy jó bőven kell lisztezni! Kicsit átgyúrtam a tésztát, majd kinyújtottam és rákentem a tölteléket. A hosszabbik oldal mentén feltekertem és 2 cm széles szeletekre vágtam. Sütőpapírral bélelt tepsibe rendezgettem a csigákat, a tetjüket megkentem a felvert tojással. Még fél órát hagytam langyos helyen pihenni a tepsit, majd az előmelegített 180 C fokos sütőben 20-25 perc alatt megsütöttem.

A teljes igazsághoz tartozik, hogy Nigella szerint a tészta egyharmad részét akkorára kell nyújtani, mint a tepsi és a tepsi aljára kell helyezni, hogy a csigákból ne folyjék ki a töltelék. A maradék kétharmad rész tésztából készülnek a csigák. Én ezt most kihagytam, és nem éreztem, hogy gond lett volna, de legközelebb (mert az lesz!) majd úgy is kipróbálom.

A süti finomságáról csak annyit, hogy életem értelme - aki egyébként közismert fahéjgyűlölő - is elégedetten hümmögve tüntette el reggelire őket.

Azt most már tudom, hogy mitől gömbölyödik ilyen szépen Nigella feneke, de be kell látnom, hogy nekem ez a méret korántsem állna ilyen jó, úgyhogy a házi istennős remekmű egy időre visszakerül a legfelső polcra, mint különösen veszélyes olvasmány!