2009-10-12 20:06:37

Hetedhét Pásztortüzek

Ha már a nyári mulatozásról lemaradtam, gondoltam megnézem magamnak az őszi Erdőbényét. Az időjárás kegyes volt hozzánk, a meteorológusok minden előzetes huhogása ellenére a szép idő még éppen kitartott estig. Utunk elég kalandosan indult, a MÁV Zrt. tevékenységéhez nem is érdemes már megjegyzést fűzni, a kép önmagáért beszél.

Komoly meglepetés volt azonban az Erdőbénye megállóhelyen felsorakozott sárga busz! (az elnevezés megtévesztő, a megálló az előző faluban, Szegilongban van) Miután a Volán társaságok menetrendje nem jelezte, hogy létezik ilyen járat, én lelkileg már felkészültem a 8 km-es sétára, és arra, hogy kaja már nem lesz mire odaérünk, és akkor láss csodát, ott állt egy busz! Fülig érő szájjal váltottuk meg a jegyet, azt sem bántuk, hogy a busz bevárta az utánunk érkező, már csak negyed órát késő következő vonatot. Érkezni pedig tudni kell, pont akkor értünk a Tájházhoz, amikor elkészült a báránysült.

Amíg Eszterék interjút adtak Pálfy Istvánnak, addig mi szépen befalatoztuk a jól megérdemelt sültet. Azután sikerült végre személyesen is megismerkedni Eszterrel, aki kedvesen invitált minket a Homonna pincébe, de csatolt részeim a Béres Szőlőbirtokra szavaztak, úgyhogy kedves Eszter jövőre veletek ugyanitt!

Kisvonattal érkeztünk a Béres birtokra, ami nagy meglepetés volt számomra. Épp a finom borokat kóstolgattuk, amikor az alkalmi étlapon feltűnt a desszert: tejes pite aszúval készült birsalma lekvárral. Érdeklődésemre hoztak is egy példányt mutatóba, ami után természetesen rendeltünk is belőle. Nagyon finom volt, annyira, hogy mire eszembe jutott volna lefotózni, már nem volt mit. Kérésünkre előhívták a szakácsot - meglepetésemre egy kedves fiatal hölgy volt - aki készségesen megosztotta velünk a receptet, úgyhogy hamarosan felkerül majd a blogba! Ezután körbe sétáltunk a borászatban, betekintést nyerve a pincészet „titkaiba”.

Megmondom őszintén, jártam már néhány pincében, de ilyen modern technológiát még nem láttam sehol. Elég hosszúra is nyúlt a séta, igen sok kérdéssel bombáztuk kísérőnket, aki szolgálatkészen válaszolt mindenkinek. Ezt követően visszasétáltunk a faluba, benéztünk a Vivamus pincébe, onnan pedig utunk a Homonna pincébe vezetett. A fáklyás séta előtt még tankoltunk egy kis babgulyást, majd mi is a Mulató-hegy felé vettük az irányt. A dudások nagyon jól fújták, azonban egyszer csak fura fényekre és hangokra lettünk figyelmesek, lassan elért minket a hidegfront. Szerencsénkre 3 perc előnnyel értünk fedezékbe (a Béres fogadó verandája szolgált menedékül, köszönet érte).

Köszönet a szervezőknek, nagyon kellemes napot töltöttünk Erdőbényén. Reméljük jövőre is gyúlnak Hetedhét pásztortüzek!