2010-01-31 11:49:56

Mascarponés kiflik

Ha már itt nyomom az ágyat, legalább beírom a múlt heti süteményt. A mascarpone egy olasz krémsajt, lágy édes ízű, legjellemzőbb előfordulási helye a tiramisu.

De mi történik, ha ott mered ránk vádlón egy doboz mascarpone, ahányszor csak kinyitjuk a hűtőajtót?  Miden ajtónyitáskor eszembe is jut, hogy oké, igazad van kéne már kezdeni veled valamit, de most volt tiramisu. Ha felbontalak egy tésztaszószhoz, csak pár kanálnyi fog kelleni belőled, a többit dobhatom ki, ahhoz meg drága vagy drága! Rizottónál dettó. Kellene egy recept, amibe el lehetne tüntetni az egész corpus delictit (mint a gondatlan túlvásárlás bűnjelét). Ne erre jó ez a sütemény. Kicsit takarékosabbra szabtam a receptet, miszerint 23-23 dkg vaj és krémsajt kellene, mert a mascarpone 25 dkg-os kiszerelésben nyomul, vajam meg csak 20 dkg volt, de egyik sem panaszkodott, működtek. Működött benne a sárgabaracklekvár is, ami az én pluszom benne.

Hozzávalók a tésztához: 250 g mascarpone, 200 g vaj, 2 evőkanál nyers nádcukor, 250 g liszt, 1 csipet só.

Hozzávalók a töltelékhez: 120 g finomra aprított dió, 8 evőkanál sárgabaracklekvár, 2 evőkanál nyers nádcukor (ha édes lekvárunk van ez elhagyható, mi diétás lekvárt főztünk), a tetejére 1 tojásfehérje.

Ügymenet: a krémsajtot habverővel összekevertem a puha vajjal, cukorral, sóval. Innentől kézi erőre váltottam, hozzáadtam a lisztet, gyors mozdulatokkal összegyúrtam. Nem szabad sokáig gyötörni, mert a kéz melegétől megolvad a vaj. A tésztát négyfelé osztottam és mindegyikből golyóbist formáztam, fóliával letakarva 30 percre hűtőbe tettem őket pihenni.

Ezalatt késes aprítóval feldaraboltam a diót. Nem kell egész apróra, nem darált dióra van szükség, de azért túl nagy darabok se maradjanak.

A tésztagolyókat egyesével vettem kezelésbe. Lisztezett deszkán mindegyikből kb. 20 cm átmérőjű kört nyújtottam, mindegyiket megkentem 2-2 evőkanál baracklekvárral, és meghintettem őket kevés cukorral és a dióval. Pizza vágóval nyolc cikkre vágtam minden karikát, és a külső felétől kezdve minden cikket feltekertem kiflivé. Mindegyiket lekentem a kissé felvert tojásfehérjével. Én sütőpapírral bélelt tepsin sütöttem őket, 190 fokon, előmelegített sütőben 25 percig. Itt azonban meg kell jegyeznem, hogy  a lekvár kicsit kifolyik, ezért csak a „barna” sütőpapír jó, mert arra nem ragad rá semmi, a hagyományos fehér nem válik be.

Recept: Nemisbéka

• Írta: chilii&csoki
• Hozzászólások: 18 Hozzászólás RSS

Címkék: recept süti