2006-11-06 10:35:40
Birsalmasajt
Van valami nosztalgikus a birsalmasajtban. Legalábbis számomra.
Volt a nagyanyám kertjében (na jó igazából a szomszéd kertjében állt, de jócskán átlógott) egy hatalmas birsalmafa. Ősszel mindig készült birsalmasajt, amely aztán kedvenc püspökkenyerembe került. Nagyinak nem volt túl széles a repertoárja (lehet, hogy ezt már említettem?), de a püspökkenyér minden esetre toplistás volt annyi szent. Volt benne dió, étcsoki és birsalmasajt. Igaz akkoriban én a csoki darabkákat kedveltem leginkább benne, de birsalmasajt nélkül elképzelni sem tudnám ezt a süteményt.
Azt, hogy a birsalmasajtot hogyan készítette nem tudom pontosan, de kutatásaim arra a megállapításra vezettek, hogy minden út Horváth Ilonához vezet. Vagyis 1 kg birspürére 80 dkg cukor esik. Van aki ezt sziruppá főzve adja hozzá, de minek tegyünk bele plusz vizet, amikor a végső cél úgy is az, hogy elfőzzük belőle a felesleges nedvességet?
Szóval először is ki kell mennünk a kert végébe (rosszabb esetben a piacra) , hogy szedjünk egy vödör birsalmát. Alaposan megmostam őket, hogy a kis szőröcskéket eltávolítsam, majd egy nagy éles késsel négyfelé vágtam őket, a magházat és az esetleges jogcím nélküli rosszhiszemű birsalma foglalókat eltávolítottam.
Annyi vízben amennyi épp ellepi puhára kell főzni. Ez a forrástól számítva kb. 20 perc. Ezután leszűrtem és jól lecsepegtettem. Lemértem és minden 1 kg birshez 80 dkg cukrot mértem ki.
A recept szerint most szépen át kell törni a birset. Nos be kell vallanom, hogy fogalmam sincs ezt régen hogyan csinálták, de nekem komoly fejtörést okozott a dolog. Én ugyanis első nekifutásra becsületesen elővettem egy nagy fém szűrőt meg egy fakanalat, és elkezdtem átpasszírozni a cuccot, de nagyjából a második darabnál feladtam. Második ötletem a turmix volt, ami szintén csődöt mondott, mert a birspüré túl sűrűnek bizonyult. Hasonló okokból bukott el a gyümölcscentrifuga is. (mire mindezeket elmosogattam…)
Végül konyhai arzenálomból a rúdmixert vetettem be, végre az tökéletesen bevált!
A továbbiakban már csak védőfelszerelésben tudtam ténykedni. A birs visszament a tűzhelyre, és magas hőmérsékleten 15 percig főztem folyamatos kevergetés mellett. Úgy mondják, hogy addig kell főzni, amíg kevergetés közben meg nem látjuk a lábas alját. Igen ám, de amíg fő, vulkáni kráterként forró cseppeket lövell, úgyhogy az égési sérülések elkerülése végett az edényfogó kesztyű használata kötelező!
Belekevertem a cukrot, és további 15-20 percig kevergettem intenzíven. Akkor van kész, ha hideg tányérra csöppentve nem folyik szét, illetve láthatóan elkezd bőrösödni.
Én folpackkal kibélelt formákba öntöttem. Egy nap után már ki lehet borítani őket, de még 1-2 hétig szikkasztani kell, mielőtt celofánba csomagolva a polcra kerülhetnek.
A birsalmasajt különösen finom csemege lesz, ha diót vagy mandulát keverünk a még forró masszába. Az enyémbe most dió került. Isteni finom. Hamarosan sülhet a püspökkenyér is!
- Írta: chilii&csoki
- Hozzászólások: 22 Hozzászólás RSS
1
Okés, megdumáltál. Eddig csak az anyósomét kosztoltuk, viszont most nagyon hiányzik a birsalmasajt, mert azzal jobb buktát tudnék készíteni. Fogok is venni a piacon birset, aztán uccu neki.