Amint azt a birsalmasajtos írásomban említettem, egyik kedvenc nagyiféle sütim a püspökkenyér volt. Volt abban minden jó, piros alma-mogyoró, na jó mondjuk ezek pont nem, de apróra vágott étcsokoládé, dió, birsalmasajt és mazsola az igen.
Még mindig „hozott anyagból dolgozom”, szóval ez a cipó is már vagy 3 hete sült. Ez kivételesen nem élesztős tészta, így még könnyebb és gyorsabb elkészíteni. A mazsolával nem szabad spórolni, ha van tehetünk bele többfélét is, sőt a könyv szerint variálható aszalt szilvával, sárgabarackkal is.
Mostanában sajnos nem jut túl sok időm szegény kis blogomra, pedig hétvégén készülnek ám a finomságok, fotózni is igyekszem, de vasárnap pl. a fehérboros-mustáros csirkemellre már nem is kattintottam, mert még két héttel ezelőtti finomságok sem kerültek fel. Hiába, agyon vagyok hajszolva! Munka, munka, munka….
Ez egy nagyon egyszerű recept (oké, tudom, hogy szinte minden muffin az), ám annál finomabb. Langyosan különösen finom, és én, bár már hideg van, mégis eltudnék képzelni hozzá egy gombócka vanília fagyit is :o).
Van valami nosztalgikus a birsalmasajtban. Legalábbis számomra.
Útmutató: a receptek 4 személyre szólnak, ha mégsem, akkor ezt külön jelzem. Nekem egy elektromos, de nem hőlégkeveréses sütőm van, ezt vedd figyelembe!
Levcím: chilii@citromail.hu
