Avagy hogyan buktam el a kitartás, önmérséklet, önmegtartóztatás
és önuralom rögös útvesztőjében? Pedig már olyan magabiztos voltam!
Már majdnem 4 kiló lement, és én vidáman mormoltam kedvenc
mondásomat, miszerint is: „ellenállok, hős leszek"!
Be kell ismernem, hogy nem sok leves receptet halmoztam fel
eddig a blogban, de én nem vagyok nagy leveses (lehet, hogy ezt már
említettem?). Leginkább a gyümölcsleveseket szeretem, meg a
tejfölös habart leveseket kedvelem.
Olyan leszek, mint a mesebeli lányka, aki felment Mátyás király udvarába, aztán hozott is valamit, meg nem is. Sajnos a tervezett salátámat nem sikerült elkészítenem teljes egészében határidőre, így csak mesélhetek róla.
Hétvégén a köz felkiáltott, hogy már három hete nincs egy rendes süti (ezek szerint a múltheti vajaskeksz ismétlés nem volt rendes süti), és kéne már valami csokis.
Végre valahára sikerült megrendezni az első városi piknikünket. Hárman találkoztunk itt a téren és Mamma mesés spanyol tapaszait falatoztuk.
Sem időm, sem kedvem nem volt hétvégére vásárolni, és egyébként
is mostanra olyan mennyiségű élelmiszerkészlet halmozódott fel a
fagyasztóban, spájzban, szekrényben, polcokon, hogy egy komolyabb
természeti katasztrófát is könnyedén átvészelnénk.
Útmutató: a receptek 4 személyre szólnak, ha mégsem, akkor ezt külön jelzem. Nekem egy elektromos, de nem hőlégkeveréses sütőm van, ezt vedd figyelembe!
Levcím: chilii@citromail.hu
