Amióta felfedeztem ezt a
kertemben rejlő kincset, minden évben kipróbálok belőle valami
újat. Ezúttal erre az egyszerű de nagyon finom süteményre került
sor, ami inkább kevert tészta, mint piskóta, de mit tegyünk, a 101
torta és finomság című könyvecskében ezen a néven szerepel. Elsőre
kicsit soknak tűnt a szükséges cukor, de sajnos a rebarbara
megkíván ennyit.
Folytatva a jeges finomságok
sorát jöjjön a málnasörbet. Ezt a finomságot a
Szakácsok
könyvében találtam, és a
Möszöjö jegyzi. Én csak parányi
átalakítás végeztem rajta, a könnyedség jegyében.
Először is 90 dkg málna
szűrőn történő átpasszírozása nem az én idegeimnek való feladat!
Engedje meg kedves Möszöjö, hogy szíves figyelemébe ajánljam a
gyümölcscentrifugát! A másik dolog, hogy szerintem 15 dkg cukorból
és 3 teáskanál vízből igen nehézkes dolog szirupot készíteni,
úgyhogy maradt a három evőkanál víz, és cukor helyett fele
mennyiségű fruktóz.
Nálam is beindult a fagylalt
szezon, de én az idén szeretnék a sörbetekre koncentrálni. Annál is
inkább, mert itt a tavasz, fogyni kell, hogy a koleszterint már ne
is említsem. Szóval marad nekem a sörbet. Mielőtt bárki gonosz
megjegyzéseket tenne ezen édesség cukortartalmára, úgy döntöttem,
hogy a cukrot fruktózra cserélem. A fruktóz 20-30 %-kal édesebb,
mint a répacukor, de én tovább mentem és az előírt fél csésze cukor
helyett negyed csésze fruktózt használtam. Nekünk így is elég édes
lett, és a gyümölcs íze is jobban érvényesült. (annyira, hogy ebből
már két adag elfogyott).
Az úgy volt, hogy valamilyen fatális tévedés folytán a naptáras Gergely pápa úgy rendezte, hogy az idén a születésnapon hétközbe esett. Nem elég, hogy már megszámolni sem bírom éveim számát, még ez is. Születésnapi depressziótól vezérelve betértem a sarki cukiba, hogy süteménybe fojtsam bánatom ebédidőben. Persze pont ilyenkor nincs a kedvenc tortám, így tovább nézelődtem, és megakadt a szemem a Rákóczi túróson. Vagy inkább fennakadt az előtte ácsingózó 290.-Ft-os ártáblán. Arra jutottam, hogy inkább sütök magamnak, hétvégén.
És lőn, csak
eljött a hétvége, kicsit hosszabb is volt, Rákóczi túrós is lett.
Nekem nem lévén igazán magyaros szakácskönyvem (eddig, de most már
van), leemeltem jóanyám polcáról Gundel Károly Kis magyar
szakácskönyvét. Ebből mindjárt fontos ismeretekre tettem szert,
miszerint is a Rákóczi túrós lepény Rákóczi János szakácsművészről
kapta a nevét (ugye milyen szép, hogy szakácsművész?). Rákóczi
János volt annak idején Gundel Károly Gellért-szállóbeli éttermének
konyhafőnöke, és ez az én egyik kedvenc süteményem az ő
kreációja. Így hát az alábbi recept az eredeti, egyetlen és igazi
Rákóczi túrós lepény receptje.
Azért volt gondom vele, pl.: hogy szerintem kevés a liszt, vagy sok
a tejföl, de az hogy „gyúródeszkán összegyúrjuk” az költői túlzás,
egy tálban villával összegabalyítottam aztán gyorsan belöktem a
hűtőbe. A másik problémám, hogy szvsz a késhegynyi szódabikarbóna
és az egy csomag sütőpor nem azonos mértékegységek, végül egy
teáskanál sütőport szavaztam meg, de az is lehet, hogy a mesternek
nagy kése volt. És végezetül lehet, hogy nekem nincs elég
önbizalmam, az is lehet, hogy túlságosan elkényelmesedtem, de én
jobb szeretem, ha oda van írva, hogy hány fokon, mennyi ideig kell
sütni a süteményt! A betesszük a sütőbe és megsütjük nekem elég
sovány instrukciónak tűnik!
Útmutató: a receptek 4 személyre szólnak, ha mégsem, akkor ezt külön jelzem. Nekem egy elektromos, de nem hőlégkeveréses sütőm van, ezt vedd figyelembe!
Levcím: chilii@citromail.hu
