A nagy spenót kontra sóska
párharcban nálam mindig is a spenót állt nyerésre, méghozzá annak
az éles logikának a mentén, hogy „létezik az a fokhagyma mennyiség,
amivel ehetővé lehet tenni”! Különösebben nem lelkesedtem érte, de
ha választani kellett, mindig a spenótra szavaztam, önként azonban
sosem nyúltam volna érte.
Tavalyi nyaralásunk alkalmával, aztán véletlenül belebotlottam egy
spenótos tésztába, ami ízlett. Azért is lepődtem meg, mert ez egy -
nincs mit szépíteni rajta – zacskós tészta volt. Mert az úgy van T.
Bíróság, hogy a szegény turista a méreg drága Svájcban inkább költi
vonatozásra a pénzét, mint étteremre, így azután esténként végig
próbáltuk a svájci zacskós tészta repertoárt a kempingben. A
spenótos különösen jónak bizonyult, fel is jegyeztem hát az
összetevőket, és megpróbáltam itthon rekonstruálni az ételt.
Többszöri kísérletet is folytattam, ez a mostani lett a legjobb,
úgyhogy mostanra megérett a publikálásra.
Megjegyzendő, hogy most a Lidl-ben vásároltam be hozzá, így
egyrészt a 4 adag étel ára bőven 800 forint alatt maradt, másrészt
sikerült megtapasztalnom, hogy létezik olyan fagyasztott spenót is,
nem krémmé van passzírozva, hanem csak apróra van vágva, ami szvsz
még gusztusosabb is. Az egyetlen dolog, ami nincs a fent nevezett
üzletben az a parmezán. Hála azonban a hétvégi Kocsonyafesztiválon
feltűnt sajtárusnak sikerült feltöltenem a készletet, méghozzá
helyi viszonylatban kedvezőnek számító, bár korántsem baráti áron.
A parmezánt azonban nem sajtnak, hanem fűszernek kell tekinteni, ez
adja a szósz lényegét, szóval ezt nem szabad kihagyni, és különben
is, 4 dekánál nem reszeltem le többet semmiképp sem. A képen
látható tésztát korábban vettük, szintén a Lidl-ben, de ez egyszeri
akció volt, helyette a farfalle (pillangó vagy csokornyakkendő,
kinek hogy) tésztát tudom ajánlani, az eredeti is abból készült
egyébként.
Gyerekkoromban sokszor ettem
rizsfelfújtat. Szerettem is, bár a pudingporból készült „öntet” nem
volt a kedvencem, ahogy szörppel nyakonöntés sem, én inkább
magában ettem a finom sült rizst. Talán újra divatba jött ez az
édesség, nem tudom, de egyre másra találkozom receptekkel, csak
mostanában valahogy nem felfújtnak hívják, hanem rizspudingnak vagy
rizstortának, sült rizsnek. Ez a mostani is torta néven futott a
Nagy Süteménykönyvben, amit a karácsonyfa alatt találtam.
..., hogy ha mindenből
kettőt vihetnék, melyik lenne? Nehéz ügy,
mert csak a szakácskönyveim száma üti a százast (jujj, nem is tudom
be szabad-e ezt vallani). Szóval arra jutottam, hogy mindenképp
szomszédos szigetekre kell költöznünk, mert csak kettő az kevés, és
ha majd a többiek átjönnek vacsorára hozzám, akkor majd jókat
cserélgetünk. Minden esetre magammal vinném a Fűszerenciklopédiámat
és a Szakácsok könyvét, aztán majd jól kölcsönkérem Tamkától azt a
toszkánásat.
A sors keze tegnap ismét
lecsapott a tyúkudvar lakóira, két kakas mínusz a végeredmény.
Innen is üzenem annak a némbernek, aki az ónodi vásáron a 20
előnevelt tyúk csibe csomagban 14 kakast sózott rá az anyámra, hogy
rossz vicc volt! Aki pedig tudja, miként lehet megkülönböztetni a
leendő tyúkokat a kakasoktól, az világosítson már fel, legyen olyan
kedves, hogy tavasszal magam ellenőrizhessem a szállítmányt.
Fentiek ismeretében nem csoda, hogy tojás alig van, viszont
bővelkedünk a kakashúsban. Leves, pörkölt már kilőve többszörösen
is, úgyhogy elő kellett vennem a francia vidéki konyha
klasszikusát, a coq au vint. Ez ugyan már szerepelt évekkel ezelőtt a blogban,
viszont vagy ez, vagy semmi, és akkor különben sem fotóztam le,
most meg igen. Kicsit változtattam is a recepten, az akkori
feljegyzéseim alapján most jóval több gomba került bele. Most is
megnéztem több receptet, mint akkor, sőt azóta bővült is a
könyvtáram a Szakácsok könyvével. Ez a mértékadó szakirodalom azt
állítja, hogy vétek egy éjszakára borba áztatni a jószágot, mert az
kiszárítja a húsát. Megfogadtam a tanácsot, viszont más receptekből
más tanácsokat fogadtam meg, így történhetett, hogy a sok cucc bele
sem fért a legnagyobb lábasomba.
Bajban vagyok ezekkel a hógolyókkal
ám, némelyik egyáltalán nem illik bele a profilomba, ez meg itt
mégiscsak egy gasztroblog vagy mi a szösz. No de főzős mozit
találni, nem is egyet, de legalább néhányat. Egyébként nem vagyok
nagy filmnéző, moziban sem tudom mikor jártam utóljára, a tévén is
elalszom, sosem tudom meg ki volt a gyilkos :)
Szóval legnagyobb kedvencem egyértelműen a Lecsó!
Két kedvencemet egyesíti, a főzést és a rajzfilmet. Mert be kell
vallanom, én imádom a rajzfilmeket.
Hétvégén volt egy kis időm,
gondoltam megsütöm megint,
csak most kicsit más lesz a töltelék. Jelentem finom lett! Napon
szárított, olajban eltett paradicsom, szárított peperoncino (méreg
erős chili féle) és sajt került bele. Bejött!
Útmutató: a receptek 4 személyre szólnak, ha mégsem, akkor ezt külön jelzem. Nekem egy elektromos, de nem hőlégkeveréses sütőm van, ezt vedd figyelembe!
Levcím: chilii@citromail.hu
Vadászpite - Szóval a mesés szombati leves után ott állt a hűtőben még közel fél kiló vaddisznóhús. Leveles tésztába gondoltam bugyolálni valami módon, és épp receptet kerestem hozzá, amikor csörgött a telefonom. ...
Miszter és Möszjő avagy a nagyon csokis torta - Hétvégén a köz felkiáltott, hogy már három hete nincs egy rendes süti (ezek szerint a múltheti vajaskeksz ismétlés nem volt rendes süti), és kéne már valami csokis. Annak idején amikor először láttam a Spektru...
Eper is meg torta is! - Fénykép is meg útmutató is a tökéletes desszerthez. Ezt a receptet legkedvesebb Krisztina barátnőmtől kaptam. Nálunk akkora siker, hogy egész nyáron ezt követelik tőlem. Eperrel, málnával, ribizlivel, vagy vegyes ...
